Apa maga alatt – egy depresszióval élő férfi igaz története

Azt mondja a házastársának, hogy lefogy

azt mondja a házastársának, hogy lefogy majdnem 40 és nem tud lefogyni

Elküldöm Isten hozott benneteket! Köszöntök mindenkit. Hol is tartunk? Valahol ott, hogy Virginia Satir asszonynak - ő így nevezte - a terápiás alapelveit gondoljuk át, mindezt azért, mert bele szeretnék majd jobban menni abba, hogy a saját családtörténetünk, milyen hatással van az életünkre, az életutunkra. Hogy mi hogyan és mint gondolkodunk és érzünk és cselekszünk. De kifejezetten baklövésnek gondoltam volna azt, hogy rögtön fejest ugrunk abba, hogy így az anyám, úgy az apám, a nagyapám, a nagyanyám.

Ezt baklövésnek gondolom. Azért, mert kihagyjuk a legfontosabb szereplőt: sajátmagunkat.

You are here

Ezért tart ez a hosszan nyúló bevezetés, mert először reflektáljunk saját magunkra. Hogy bármit is mondunk majd az apáról, az anyáról, a nagyszülőről, az egymáshoz való kapcsolatukról, az életeseményekről és történésekről, mi ebben benne vagyunk, és majd valamilyen szemmel és füllel fogjuk látni és hallani.

Ez egyáltalán nem mindegy, hogy milyen szemmel és füllel, azt mondja a házastársának és halljuk majd.

azt mondja a házastársának, hogy lefogy hogyan lehet enyhíteni a fogyásban

Ezért tehát az első fontos időszak, amit most élünk az az, hogy reflektálunk saját magunkra. Hogy még mielőtt egyetlen mondatot is kimondanánk arról, hogy apa meg anya, hogy az hogyan fog majd hozzánk eljutni. Milyen előföltevéseink vannak, mit fog ez belőlünk kiváltani és a többi. Aztán azért is beszélünk ezekről a terápiás alapelvekről, mert hiszen magunkat is szeretnék - mondjuk így, Isten segítségével - gyógyítani.

Tehát valamiképpen önmagunk felé van egy viszonyunk. Szeretnénk azt mondja a házastársának felé nem csak kiszolgáltatott gyerekként létezni, hanem úgyis, hogy - Feri, tudsz segíteni a Ferin!

Vettük azokat az alapvető szempontokat, ahogy Satir asszony nézni a férfit, a nőt, az apát, az anyát, a nagyszülőket és a többit, próbáljuk ezt ellesni tőle, hogy majd, amikor a saját családunkról lesz szó meg önmagunkról, akkor ilyen szemmel nézzük. Illetve, ha valamilyen következtetésre eljutunk, akkor ezek ne, a sorsunkat még inkább rontó következtetések legyenek. Mert hiszen simán eljuthatunk oda, hogy úgy áll majd bennünk össze a mozaik, hogy az derül ki egy év múlva: Na, kiderült, hogy sokkal szerencsétlenebb vagyok, mint gondoltam!

Hogy eddig azt gondoltam, kicsi a baj, most már tudom, sokkal nagyobb a baj és ráadásul reménytelen is. Tehát azt mondja a házastársának ezeket sosem mondtam, és nem is fogom mondani, mert nincsen így.

Ekaterina Vilkova életrajza és személyes élete

De bármelyikünk simán eljuthat ide. Ezt szeretnénk megelőzni, és ezért beszélünk először önmagunkról. Tudjátok, eljutottunk oda, hogy Satir asszonynak van egy nagyon fontos alapvetése, mikor azt mondja: Az önértékelésen rengeteg minden múlik. Az önértékelésen, önbecsülésen nagyon múlik az, hogy hogyan vagyok magammal, a másikkal, hogyan érzékelek egy helyzetet, egy eseményt.

Akkor már vége is az ismétlésnek, jön az új anyag. A téma ugyanaz, csak az anyag új. Abból is adódik.

KEZDŐ, HALADÓ, GYAKORLÓ

De legmélyén abból adódik, hogy sérült az önértékelésünk. A sérült önértékelésnek a tünete, hogy nem tudunk megfelelően kommunikálni. Ezért azt mondja a házastársának csak a kommunikáció javítására figyelünk, az hoz azt mondja a házastársának gyógyírt erre-arra, de többé-kevésbé azt jelenti, hogy udvariasabban megtanulunk anyázni.

Ez is nagy eredmény. Nagy kés helyett, kis kés. Nagy revolver helyett, kis pisztoly. Szép, szép, de nem annyira célravezető hosszútávon. És mindössze kb. Tehát mondjuk, mondani valamit, amit ő valóban érez és gondol, ami valóban megfelel az önazonosságának, a legmélyebb vágyainak. Erre mondja: ó igen, ez azért van, mert egy hierarchikus világban növünk föl.

Gyerekként picik vagyunk és a szüleink és a felnőttek nagyok, ezért teljesen természetes, hogy ez egészen belénk ívódik, és azután a kommunikációnkban fölszínre tör az, hogy rengeteg helyzetet, ami egyszerűen csak van, mi fenyegetőnek éljük meg. Fenyegetőnek önmagunkra nézve, és ezért amikor érzelmileg fenyegetőnek érzünk valamit és kiszolgáltatottnak tartjuk magunkat, azt mondja a házastársának beindulnak ezek az önvédő túlélési stratégiáink, ami megjelenik a kommunikációban.

Itt vagyunk. Túlélés szolgáló pozíció. Az első ugye az volt, hogy engesztelés, az engesztelő. A vezérszava az: Igazad van.

IMÁDOM AHOGY AZT MONDJA \

Csakhogy megmeneküljek ebből a nehéz helyzetből. Ha nem mondom, hogy igazad van, elhagysz engem. Ha nem mondom, hogy igazad van, lesz egy vita, amit nem bírok. Ha nem mondom, hogy igazad van, akkor dühös leszel rám és félek, ha haragszol. Tehát, jobban járok, ha azt mondom, fejezem ki, ha úgy meg tovább a helyzet, hogy igazad van.

MINT A NAGYKÖNYVBEN

A túlélési pozíciónkat három szempontból nézzük. Aki azt mondja, hogy igazad van, bár nem így érez, nem így gondol, és ez nem felel meg a legmélyebb vágyainak, ő tulajdonképpen tiszteletben tartja, és nagyon is figyel a másikra. Tiszteletben tartja, vagy tarthatja a helyzetet, amiről úgy beszél Virginia Satir, hogy a kontextus - de egy valamit súlyosan elhanyagol, ez saját maga.

Ezért nem is tudja a helyzeteit megfelelő módon megoldani. Mert a helyzetben van az "én", a "te" meg a helyzet.

Ha valaki csak a "te"-re meg helyzetre figyel, önmagát elhanyagolja, mindig olyan helyzetekbe fog jutni, ami valójában neki nem jó. Illetve, amiről azt gondolja, rövidtávon jó, hiszen túl kellett élnem a helyzetet.

azt mondja a házastársának, hogy lefogy u fogyás halifax

Csak nem felel meg igazán neki. Második: vádaskodás. Ha a vádaskodást megnézzük a három szempontunk alapján, akkor azt látjuk, hogy az illető nagyon is tisztában van saját magával, legalábbis a vélt önmagával, hogy nekem most mi jó, és mit szeretnék.

Nagyon is tisztában lehet az összefüggésekkel, a helyzettel, a kontextussal, de a másikat figyelmen kívül hagyja.

Hány embert érint ma Magyarországon az alkoholbetegség?

Ezért, ha ő együtt él valakivel, az efféle túlélési pozícióból és a belőle fakadó kommunikációból nem sok jó származik. Vagyis ismeretlenül találkozom valakivel, s mondom: képzeld el, ez történt és ezt gondolom, akkor ő azt fogja mondani, hogy ez hülyeség.

  1. Mi okoz izomfájdalmat?
  2. Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

Teljesen függetlenül attól, hogy valójában annak a helyzetnek és a mi kettőnk kapcsolatának mi lenne jó, akkor is azt mondja, hogy nem. Emlékeztek a kedves ismerősömre, lehet, hogy itt is van, mert szokott jönni. Tudja, hogy ezt szoktam mondani, meg ti úgy sem tudjátok, hogy ő az.

Satir-féle túlélési pozíciók 2.

Mikor utaztunk a vonaton, és mindig azt mondta, amikor valaki valamit mondott, hogy nem, vagy ezt fejezte ki. Szükség van az iparra. Tehát, teljesen mindegy, csak azt lehessen kifejezni, hogy nem, rosszul gondolod, buta vagy. Azt találtam neki mondani, mert kezdett fölmenni az agyam, pedig azt mondja a házastársának eléggé fönn van, próbált kitörni, amerre lehet neki.

Tehát vagy lenyelem, vagy kijön. Azt találtam mondani: Mondd meg, Géza! Tényleg így van, csak hát nevezzük el valahogy. A személyesség, az nagyon fontos.

Polina Kitsenko filmográfiája. Polina kitenko személyes élete

Miért kell mindenre valamit még mondani? Mire azt mondja: Nem kell. Azért merem mondani, mert ezen aztán egy akkorát nevettünk. Ez volt az a pont, ahol már ő is azt mondta, hogy ez már tényleg egy jópofa helyzet. Tehát a vádaskodónak ez a nehézsége, hogy önmagával, vagy a vélt önmagával nagyon is tisztában van a helyzettel is, de a másikkal nem. Ezért ebből a kapcsolatból, helyzetekből nagyon nem jó dolgok sülnek ki, és ha a kettőt most összefüggésbe hozzuk, igen gyakori az, hogy úgy köttetik egy házasság, hogy az egyik azt gondolja, hogy úgy lehet csak túlélni a kapcsolat nehézségeit, hogy meghunyászkodom, a másik meg azt gondolja - ez a belső meggyőződése, élethipotézise - hogy a nehéz helyzeteket úgy kell megoldani, hogy erőt kell mutatni.

Keresztül kell nyomni, mert különben elveszünk. Mikor mind a kettő így van, akkor egy szép kis háborús helyzet kialakul, ami hogy lefogy sem jó, mert az intimitás tönkre megy bele.

Magasság, súly, életkor. Hány éves Ekaterina Vilkova

Egyáltalán nem mondhatjuk azt, hogy a férfiak vádaskodóbbak, mint a nők. Olyan szende szüzek tudnak vádaskodó alappozícióban létezni, legnagyobb meglepetéseim közé ezek tartoznak. Tehát, a templomban első padban ülő aszexuális hölgy, szinte minden jót elmondhatunk róla. Már honnan nézve, ugye? Megkönnyíti a pap életét kétség kívül. De aztán egy érzelmileg fogós helyzetbe kerül, s valami olyan áradat indul el belőle, hogy sose néznéd ki belőle.

Kövér a feleségem, nem szeretem már – mit tegyek?

Aki fogyás trója al vádaskodó túlélési pozícióban van, nagyon könnyen a vádaskodását értéknek és erénynek tartja. Mondom is mindjárt, hogy mivel szokta ő azonosítani azt, ami egyébként nem az, de hát nyilván az önmagunkról kialakított jó képhez ez hozzá fog tartozni. Tehát, ő asszertív, önérvényesítő. Képes önmagát képviselni. Egyenes, bátor, igazmondó, következetes, érdekérvényesítő és őszinte.

Gondolja magáról. Csak a társa nem gondolja ezt róla. De miután ő engesztelő pozícióban van, mindig bemegy a kutyaólba.