Swarovski ékszerek vagy a burkolatfajták világa

A cím alapján most a kedves olvasó biztosan azt hiszi, hogy egy kristály bolond kőművesről lesz szó, de akkor most mindenki megnyugtatására közlöm, hogy a történet ennél sokkal prózaiabb. Nem kell hozzá más, csak egy túl pénzes anyós, egy lehetetlen lakás, amit felesleges felújítani, és rengeteg idő, ami simán a pocsékba mehet. Egyik sem egy hétköznapi feltétel, de ne is bánjátok ezt annyira.

Gondolom mindenkinek ismerős az a szitu, amikor ültök a vasárnapi ebédnél, és mivel minden rendben van az életetekkel, a család egyes tagjai gyorsan kreálnak nektek olyan problémákat, amire senkinek soha szüksége sincs. Így volt ez akkor is, amikor éppen párom szüleinél voltunk vendégségben. Hatalmas csinnadratta, felesleges körök lefutása, nem odaillő emberek zavaró jelenléte, és a kétségbeejtő kérdések tömkelege. Mikor már azt hinné az ember, hogy minden feladatot gördülékenyen vett, minden problémát ügyesen hárított, végre befejezheti a kellemetlen étkezést és hamarosan a távozás mezejére léphet, akkor valahogy mindig előkerül az aduász. „Hát gyerekek, ha nektek semmi problémátok, akkor én majd mindjárt csinálok egyet!” – lemerném fogadni, hogy egészen pontosan ez futott át az ördögi fejében.  Persze csípem anyóst, alapvetően jó fej, és engem sem utál jobban, mint bárki mást magán és a gyerekein kívül, de azért nem szeretem a kotnyeleskedést.

Felvetette azt az igen remek ötletet, hogy újítsuk fel a lakást. Az előző lakó odaköltözése előtt lett megtéve ez a lépés, ami nem egészen 4 éve lehetett, plusz mielőtt beköltöztünk új színt kapott az egész és a saját világunkra formáltuk a kicsi lakást. A szépséghibája talán csak a bútorok összevisszasága volt, mert nagyjából mindent úgy örököltünk nagyszülőktől, így nem volt egy egységes képe, de sokkal otthonosabb és melegséget árasztóbb volt, mint egy mai, modern, ugyanazon kaptafára készült műanyag bútorokkal telepakolt lakás.

Párommal karöltve ellenkeztünk, hogy de hát nekünk sem időnk, sem kedvünk, sem pénzünk nincs most arra, hogy ilyen felesleges dolgokba fogjunk, nagyon szeretjük úgy azt a kis lakást, ahogy van. Kiderült hamar, hogy honnan fúj a szél, ugyanis a kedves mama kijelentette, hogy ha nekünk ez teher, akkor ő szívesen magára vállalja, időben, anyagiakban és feladatban is, mi csak azt mondjuk meg, hogy miket szeretnénk… Tudjátok, ez egyenesen arányos azzal, hogy ő most kissé unatkozik, úgyhogy ha már otthon semmit nem tud tovább cicomázni, akkor kitol egy kicsit a gyerkőcökkel, csak hogy hasznosnak bizonyuljon a család minden tagja számára. Ahogy felismertem a helyzetet, próbáltam jelezni a párom számára, de sajnos rejtjelezésben korántsem voltunk olyan jók, ahogyan azt az amerikai szituációs komédiákban látni. A hazafele vezető úton elmagyaráztam neki, hogy mi bújhat meg az egész gondolat mögött, és megpróbáltam rávenni, hogy legalább a padlóburkolatot, meg a bútorok egy kis részét lecserélhetnénk, mert azzal m is jól járnánk, a mama is kedveskedhetne nekünk, és egy jelentős részét még akár ki is tudnánk fizetni.

Másnap bementünk hozzá az irodába, és előadtuk a tervünket, aminek annyira örült, hogy azonnal el is rángatott minket vásárolni. Közben már utánanézett a pontos négyzetmétereknek, és ő már fejben el is döntötte, hogy milyen stílusban kapjuk vissza az otthonunkat, de azért szerencsére párom nem hagyta, hogy ne legyen ebbe beleszólásunk. Persze neki hirtelen nagyon fontos dolga akadt, engem pedig ott hagyott a kelepcében, de hát már így is többet áldozott a kapcsolatunk és az anyjával való kapcsolatom megmentésére, mint azt vártam volna.

Aznap a padlóburkolatokkal kezdtünk. Hatalmas ötlet volt, ugyanis rájöttem, hogy egyedül nem igazán tudom megkülönböztetni a márvány és a gránit bizonyos alfajait. Csodálattal ámultam azon, hogy anyósom mindenről tudta, hogy mi micsoda, és arra is egészen pontosan rávilágított, hogy a konyhában ezek után Carrara márvány, a fürdőszobában pedig Azul macauba gránit padlózat lesz. Csodáltam a határozottságát, meg azt, hogy szó nélkül tudtam hagyni az egészet, de tudtam, hogy így gyorsabban szabadulok, és végül is elég jó szépérzékkel rendelkezik az öreglány, úgyhogy megadtam magam könnyen.

Miután végeztünk a megfelelő burkolatok kiválasztásával, legnagyobb meglepetésemre nem egy újabb lakberendezési üzletbe mentünk, hanem egy kávézóba, ahol is megtudtam, hogy Swarovski ékszerek nézegetése céljából pihentünk meg. Nem igazán értettem az összefüggést, de reméltem nem valami nagyon rossz hír előtt próbál felvidítani, pont egy olyan dologgal, ami rám igen kevéssé hat. Miután végignéztünk legalább öt webshopot, kiderült, hogy valójában nem is Swarovski ékszert keresünk, hanem Swarovski kristály lámpát. Drága anyósom ugyanis elhatározta, hogy az az egyetlen csillár, ami megfelelő lehet a hálószobába. Itt már hiába próbáltam meggyőzni, hogy a lakásban lévő összes bútor nem ér annyit jelenleg, mint az az egy csillár, sőt nem is igazán szeretjük az ilyen csillogó és nagy értékű dolgokat, hajthatatlan volt, és amíg én próbáltam meggyőzni arról, hogy inkább új mosógépet és szekrénysort nézzünk, már meg is rendelte a kiszemelt világítótestet.

swarovski ékszerek

A felújítás két hét alatt elkészült, addig hol az én szüleimnél, hol a párom szüleinél húztuk meg magukat. Valójában egy szavunk nem lehet, mert gyönyörű lett a lakás, de azért még a mai napig hiányzik a kis egyszerű, ám általunk megkreált szerelmi fészek hangulata.