Össze(k)öltözés a lakásoddal

Sokszor lehet hallani, hogy a lakásod berendezése, kinézete, tisztasága jellemez téged is. Valahol igaz, valahol meg nem. Mivel a személyiségünk adott, ezért igaz, hiszen a saját meglátásunk, ízlésünk szerint választjuk ki az otthonunkat, eszerint rendezzük be. De a hangulatunk változik, sosem stagnálhat. Van, akinek percenként változik, ez persze egy szélsőséges eset, de megesik. Így ha éppen nem takarítottál 1-2 napja a lakásodban, és akkor felmegy hozzád az egyik rég nem látott ismerősöd – na, az nem a te személyiséged fogja látni, hanem az aktuális hangulatodnak a kifejeződését. Persze lehetne mondani, hogy ennek ez is a része, de szerintem hiba lenne annak nevezni.

Egyszer az egyik ismerősöm szervezett a lakásában egy kisebb összejövetelt, mivel éppen akkor lett készen a felújítás. Mondhatni lakásavató. Nem látjuk sokszor egymást, de azt már első pillantásra meg lehet róla mondani, hogy érdekes stílusa van. Előszeretettel keveri az öltözködésében is a színeket, de nem túl extravagáns módon. Ahányszor csak találkozunk, mindig valami újdonságot mutat magából, rend szerint meglepődöm újra és újra. De egy dolog mindig örök, a barna. A divat változó, de mint ahogy a stílus is, úgy a személyiségének a része – valamiért imádja a barnát. Legalább egy barna, annak valamelyik árnyalatából tuti, hogy lesz rajta. Ez olyan bizonyosság, hogyha valaki fogadni akarna, akkor olyan kevéske pénzt nyerhetne, hogy nem érné meg neki.

Tehát éppen mentünk hozzá a lakásba. Egy ilyen ember, aki ennyire figyel a megjelenésére, és tudatosan választja meg a színeket, a stílusokat – egy ilyen ember új lakásába tartottunk most pár barátommal karöltve. Mivel hajlamos vagyok egy dolgot a fejemben tartani és arra rámenni, mint valami mánia, vagy berögződés, így már előre készültem erre az analizálásra. Mint amikor valaki mondjuk, a rózsaszín színre van rákattanva, és amikor az utcán lát valamit, ami rózsaszín, azt lefotózza. És minél indokolatlanabb a tárgy a maga rózsaszínségében, annál jobb.

Így érkeztünk meg, odaadva az ajándék bort – puszik, kézfogások, ölelések. Körbe vezet ő minket akkor, azt mondja. El is indultunk, minden szobába bementünk. A színek pontosan olyanok voltak, mint az öltözékében – tudatos párosítások, figyelve arra, hogy nagyon elütő dolgok ne kerüljenek össze. Persze csak akkor, amikor az indokolt.

Az egyik szobában nagyon jellegzetes gránit padló volt, valami kültéri érzetet keltett. Olyan volt, mintha valami kis kerthelyiséget idézett volna, csak a lakáson belül. Összességében elég eklektikus volt, de a barna természetesen dominált. A padló sok esetben viselte magán a barna valamelyik árnyalatát.

A legérdekesebb az volt, hogy az ifjú lakástulajdonoson, Petin végig egy válltáska volt, az egyetlen barna ruhadarab (vagy esetünkben kiegészítő) rajta. Érdekes volt, mert ilyen stílusú táskával nem találkozom minden nap. Rá is kérdeztem, hogy honnan van neki, mert tetszik. El is mondta, hogy neten vette, keressek csak rá arra, hogy férfi bőr válltáska és keressek olyat, ami nekem tetszik. De hát nekem ez tetszik, mondom. Kiderült, hogy azért mondta ezt, mert az oldalon több is volt, ami megtetszett neki, csak végül erre a barnára esett a választás. Meg ugye a jeles alkalom adtán össze akart öltözni a lakásával. Vagy az ővele?

Ezután fel is mentem a bagbox oldalára, ahol tényleg egész sok stílusú és színű táska volt, de kizárólag mind bőr. Rendeltem magamnak is egy válltáskát, bár nem az ő barnáját, hanem egy feketét, mert nekem inkább az volt a befutó. Bár persze nem azért, mert a lakásomhoz igazítottam, de nagyon praktikusnak találtam, mivel nem nagy, de egészen sok cuccod belefér. Na jó, egy utazásra nem tudsz belepakolni, de amíg a városban vagy, addig tökéletes. Könnyű tisztítani és kényelmes, nem húzza a válladat, mint sok más válltáska. Elegáns ruhához nagyon megy, de utcára is simán felveheted, ha úgy érzed, nem néz ki rosszul egyáltalán, sőt!

Amikor összefutok vele, mindig nevetek egy kicsit magamban ezen a történeten, hogy ebből a lakásavató buliból egy közös táska lett. De legalább nem egy szokványos történet, mint ahogy nem is szokványos a táska így, maga sem!