Így került a kirándulásból az autósbolt felé az irány

Amikor általános iskolás voltam, előfordult, hogy néha reggeltől délutánig egyfolytában iskolában voltunk, mert nagyon sok óránk volt. Hét közepe fele ez már elég fárasztó volt, de hát nem lehetett mit tenni ellene. Földrajz órán szinte mindig elaludt az egész csoport, mert az az óra mindig délutánra került, amikor már mindenki fáradt volt. Az én iskolámról tudni kell, hogy mi németül tanultunk minden tárgyat, így eléggé igénybe volt véve egész nap az agyunk, nem csodálom, hogy sokszor már a fejünk is a padra esett. Nem értettem, hogy miért kell általános iskolás gyerekeket ennyire leterhelni, de kibírtuk.

A földrajz óra amúgy is mindig nagyon unalmas volt. mert a tanító néni halkan beszélt és unalmasan adott elő nekünk minden témát, én sokszor csak színeztem órán, mert legalább az ébren tartott. Amikor gránitokról és effélékről tanultunk, az sem mozgatta meg nagyon a társaságot. Amikor a tanár néni kezdte feladni a dolgokat, és látta, hogy mindegy, hogy magyaráz, senki oda sem bagózik, akkor gondolkozni kezdett, mi lehet a gond. Tanácsot kért a kollégáitól, akik aztán elmondták neki, hogy mi a gond szerintünk. A tanár néni kitalálta másnap, hogy kirándulni visz minket, hátha esetleg úgy érdeklődni kezdenénk a földrajz iránt, közben ő is megtalálta a hangját és végre hangosabban, érdekesebben és nagyobb odaadással számolt be nekünk mindenről, amit tanítania kellett.

Ennek mi is örültünk, mert így sokkal több mindent sikerült közösen a tanár nénivel órán megtanulnunk, ami azt jelenti, hogy otthon kevesebb dolgot kellett egyedül feldolgoznunk. Ráadásul, amit már órán megtanultunk, miközben odafigyeltünk, az meg is marad, tehát ez azt jelenti, hogy kevesebbet is kellett tanulni minden egyes dolgozatra. Amúgy sem volt soha a szívem csücske a tudat, hogy nekem most le kell ülnöm és tanulnom. Ezért ez nagy megkönnyebbülést jelentett a számomra, de a többiek számára is, hiszen gondolj bele: jó időben kinek van kedve otthon ülni az íróasztal felett és tanulni, bújni a könyveket és jegyzetelni? Senkinek.

Amikor aztán sor került a kirándulásra, mindenki már két nappal előtte nagyon izgatott volt, én már előtte három nappal be is pakoltam a táskámba, mert már alig vártam, hogy elinduljunk végre. Már nem tudom pontosan, hogy hova mentünk, de emlékszem, hogy három napig voltunk ott vidéken és sokat túráztunk és kirándultunk, és szerencsére csak egyszer kapott el minket kirándulás közben a nagy zuhé. Ami nekem pont elég is volt, mert attól az esőtől sikerült jól meg is fáznom majd következő hétre, amikor iskolába se tudtam menni, így hát nekem akkor egy egész hát szabadságom volt. Mindig ezzel viccelődtem, bár lázasan nem volt a legjobb otthon lenni, de legalább reggelente nem kellett korán kelnem egy héten keresztül.

Azonban jött a telefonhívás, a tanár néni körbe hívta a szülőket, hogy el kell tolni a kirándulást, mert a busz elromlott, ezért nem tudunk a megbeszélt időpontban indulni. Szomorú voltam, de a többiek is szintén, mert mindenki nagyon várta ezt a kiruccanást. De nem szomorkodtunk sokáig, mert a tanár néni megígérte, hogy be fogjuk pótolni. Amikor a szüleimet hívta, akkor apa beszélt vele, aki mondta neki, hogy van egy remek autószerelő ismerőse, aki biztos ebben is tud neki segíteni. A tanár néni nagyon örült neki, ugyanis, mint kiderült, egy hete a saját autója is tönkrement, de még nem jutott el odáig, hogy szerelőt keressen és elvitesse megszerelni.

Apukám egyből továbbította is a tanár néninek a telefonszámot, aki aztán másnap egyből felhívta az autószerelőt. Ő elment a helyszínre, ahol a busz állt és átvizsgálta, sőt utána elment a tanár nénihez is, és megnézte az ő autóját is. Megbeszélték, hogy mit és mikorra tudna vállalni, mert van mellette más munkája is, de azok pár nap alatt kész vannak. A tanár néni beszélt az iskola igazgatójával is, mivel az iskola állta a busz költségeit, és beleegyezett, hogy ő csinálja meg a buszt, mivel kedvező árat mondott és időben is hamar kész lenne a busz.

Az autószerelő másnap találkozott ismét a tanár nénivel délelőtt – mivel délután általában mindig velünk van órája – és elvitette a buszt. Viszont megkérte a tanár nénit, hogy menjen el az autósboltba, ahol keresse meg Jánost, aki oda fog neki adni mindent és hozza el neki. Már le van adva a rendelés – azt mondta az autószerelő -, ki is van fizetve, de ha ő most neki áll a busznak és a tanár néni kocsijának, akkor nem lesz ideje elmennie érte.

Megadott egy címet, ahova már aznap elment a tanárnő, és nem is kellett sok időt ott töltenie, egyből kézhez kapta, amire szüksége volt és már mehetett is vissza az autószerelőhöz. Az autósbolt az elmesélése alapján nagyon szép volt, rengeteg választék volt és hamar megközelíthető volt. azt is mondta, hogy az autósboltban mondták neki, hogy ezen a bolton kívül van másik is, így, ha legközelebb jönni szeretne, mert szüksége van valamire, akkor bármikor mehet bármelyik üzletbe. Meg is jegyezte aztán a címeket és a bolt nevét, hiszen neki is van saját autója, és, ha megint valami baja lesz, esetleg ő akarna magától venni valamit, akkor tudja, hogy kikhez forduljon.

Mikor már kész lett a busz, és ismét megbeszéltünk egy szülői értekezleten egy másik időpontot, odajött apukámhoz, hogy megköszönje neki a segítséget. Apával aztán beszélgettek egy ideig, a tanár néni elmesélte, hogy oldódtak meg a dolgok, és amikor szóba jött az autósbolt https://www.olajwebshop.hu/autosbolt.html, apa egy tollat és papírt vett elő. Gondolom, hogy őt is érdekelte az autósbolt, hiszen neki is van saját autója és lehet, hogy éppen neki is szüksége van valamire hozzá.

Végül kitűztük az új dátumot a kiránduláshoz és a gyerekek egy hatalmas hurrával nyugtázták, hogy ők is egyet értenek. Nagyon örültem, hogy végre valahára végre elmegyünk majd a megbeszélt kirándulásra, amit anniyira várt már mindenki. A gond csak az, hogy most megint össze kell majd pakolnom. És én nagyon nem szeretek pakolni, de anyát nem kérem meg, hogy segítsen, mert ő mindig olyan csúnya ruhákat tesz be a bőröndbe, amit soha nem vennék fel. Nem is értem, hogy miért van még mindig minden ilyen csúnya ruha a szekrényemben. Azt se tudom már, hogy kiktől kaphattam. A családban csak ismerik már az ízlésemet. Mindenesetre összepakoltam akkor nagy nehezen és a megbeszélt időpontban elmentünk a kirándulásra, amit mindenki nagyon élvezett és, ahol rengeteget tanulhattunk.